Kislányom III. - Zazie verse

bőröd még mindig tejszagú, márványerezet,
áttetsző,
akár bölcs halak kis teste messze, s távol,
ott, a Távol-Kelet öblein.
csilingelsz, döcögsz, kineveted a könnyeket
belőlem, s a másikból, ha az magát bezárja.
várja
valamim a csupa tavaszt,
a veled lebegést, mert
egyetlen tiszta vagy te bennem,
szelíd csend, s meglepetés:
csendedben
már hallom is, amit egyszer
el kellett volna
mondanom -
kijavítasz.
látod, milyen gyerek vagyok, játszom veled,
eljátszom reménnyel, játékoddal:
hogy lemásolsz, s tetszem neked.
puha szemedben ez a ragyogás
megfényesít hétfőt, s keddet, mindent, mi egyremegy -
az összemosódó rettegést bennem kifakítod és
néha majd' semmivé fehéríted.
de keményíted is...

... szedj
fel innen minket, én uram,
hogy ne álljanak ágyunk mellé
mind az ördögök.

A bejegyzés trackback címe:

https://gothart.blog.hu/api/trackback/id/tr100981282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ifj. Farkas Gyula · http://kosbor.blog.hu 2009.03.07. 14:31:42

Kedves Blogíró!

Bár jómagam nem vagyok jártas az irodalomban, mégis pozitív jelzőkkel illetem írásod. Nagyon átjött!

Jó szelet!
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának IV. éves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon, osztatlan, kredites képzésben, nappali tagozaton
süti beállítások módosítása