Kislányom III. - Zazie verse

bőröd még mindig tejszagú, márványerezet,
áttetsző,
akár bölcs halak kis teste messze, s távol,
ott, a Távol-Kelet öblein.
csilingelsz, döcögsz, kineveted a könnyeket
belőlem, s a másikból, ha az magát bezárja.
várja
valamim a csupa tavaszt,
a veled lebegést, mert
egyetlen tiszta vagy te bennem,
szelíd csend, s meglepetés:
csendedben
már hallom is, amit egyszer
el kellett volna
mondanom -
kijavítasz.
látod, milyen gyerek vagyok, játszom veled,
eljátszom reménnyel, játékoddal:
hogy lemásolsz, s tetszem neked.
puha szemedben ez a ragyogás
megfényesít hétfőt, s keddet, mindent, mi egyremegy -
az összemosódó rettegést bennem kifakítod és
néha majd' semmivé fehéríted.
de keményíted is...

... szedj
fel innen minket, én uram,
hogy ne álljanak ágyunk mellé
mind az ördögök.